Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között

III.fejezet Az iskola és az iskolán kívüli népművelés

III. FEJEZET AZ ISKOLA ÉS AZ ISKOLÁN KÍVÜLI NÉPMŰVELÉS i A kisebbségi helyzetben az anyanyelvi iskolák nemcsak a közművelődésnek és a kulturális életnek képezik alapját, hanem a nemzeti fennmaradásnak is legfőbb biztosítékát jelentik. Az anyanyelvi iskola nemzetfenntartó jelentőségét az osztrák-magyar kiegyezést követő korszak soviniszta kormánykörei is felismerték, és az 1870-es évektől kezdve a nemzetiségi területeken az elnemzetietlenítés fő eszközévé a magyar nyelvű iskolát tették. Közvetlenül az államfordulat előtt Szlovákia területén 3641 elemi iskola volt, és ebből csak 343 volt szlovák anyanyelvű; a 60 középiskolában kivétel nélkül magyar nyelven folyt a tanítás. A köztársaság megalakulása után az iskolaügy területén érthetően - radikális változások következtek be: a szlovák vidékeken levő magyar elemi iskolákat megszüntették, és a középiskolák nagy részét is nacionalizálták. A régi magyar iskolarendszerrel szemben jelentős újításnak számított a kötelező elemi iskolai oktatás nyolc évre való felemelése. Az 1921/22. iskolai évben Szlovákiában a magyar tanítási nyelvű elemi iskolák száma 727, az elemi iskolások száma pedig 101 268 volt. A következő években - a magyarság számának további csökkenéséhez hasonló - folyamatos apadást tapasztalunk, amelyben a természetesnek tekinthető reasszimiláció mellett már a mesterséges asszimiláció és a nacionalista iskolapolitika is szerepet vitt. Az 1937/38. iskolai évben a magyar elemi iskolák állománya a következő volt: Szlovákiában 754 elemi iskola 85 507 tanulóval, az egész köztársaságban (tehát Kárpátalját is számítva) 875 elemi iskola 102 022 tanulóval. A polgári rendszer nacionalista iskolapolitikája elsősorban a magyar elemi iskolák elhanyagolásában mutatkozott meg. Ebben a magatartásukban a csehszlovák iskolaügyi hatóságoknak a régi 41