Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
II. fejezet A kisebbségi önvédelem politikai-világnézeti formái
iránt külföldön is érdeklődést keltett. Még a csehek és a szlovákok nagy barátja, Scotus Viator 5 1 is felfigyelt az ellenzéki pártok által kidolgozott panaszokra, és csehszlovákiai útjai alkalmával néhány ízben (1923-ban és 1928-ban) az ellenzéki magyar politikusokkal is tárgyalásokat folytatott, s a Lidové novinyba írt cikkeiben és a Slovakia than and now című könyvében a kisebbségi magyarság egyes sérelmeire is kitért. Az ellenzéki politika „érdeme" belpolitikai viszonylatban is az volt, hogy a kisebbségi magyarság sérelmeit - amelyek az ellenzék politikai manővereitől függetlenül súlyos és fájó tények voltak - a széles közvélemény előtt feltárta, napirenden tartotta, tudatosította. És azt sem lehet kétségbe vonni, hogy voltak olyan alapvető sérelmek is (például a magyar nyelv elnyomása, háttérbe szorítása, az asszimiláció stb.), amelyek ellen az ellenzék politikusai - burzsoá nemzeti érzésük alapján - spontánul tiltakoztak. Magatartásuk s politikai arculatuk - mutatis mutandis — rokon vonásokat mutat a magyar történelem egyik politikai mozgalmával, a XVIII. század végén keletkezett nemesi ellenállási mozgalommal. Ahhoz hasonlóan retrográd társadalmi eszményeket képviseltek, a régi rendszer visszaállítására törekedtek, de a nemzeti öntudatnak, az anyanyelvhez és a nemzetiséghez való ragaszkodásnak ébren tartásában pozitív szerepet töltöttek be. Igaza volt Barta Lajosnak, amikor azt állította, hogy az ellenzéki politikusokat ebben a vonatkozásban is az osztályérdek vezérli, 5 2 de arra Barta már nem mutatott rá, hogy az ellenzékkel szemben álló polgári aktivista tábor osztályérdekei ezt a pozitívnak is tekintendő vonást sajnálatosan nélkülözik. II. Aktivistáknak azokat a kisebbségi politikai vagy kulturális érdekcsoportosulásokat nevezték, amelyek a csehszlovák kormány politikáját aktívan támogatták s népszerűsítették. Kertelés nélkül meg kell mondani, hogy a csehszlovákiai magyar aktivizmus szervilis volt; a mindenkori kormányt fenntartás nélkül kiszolgálta, az uralmon levő polgári rendszert ízléstelenül dicsőítette, s a kisebbségi helyzet súlyos tényeivel szemben fennen hangoztatta, hogy „a magyarság ebben az országban teljes és csorbítatlan jogokkal bír... s belátásától függ csupán, hogy 32
