Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között

Jegyzetek

kai, gazdasági, szociális vagy kulturális szempontból elhordozható-e vagy nem, mindezek mögött, legmélyebb gyökerében elviselhetetlen, mert merőben ellenkezik az emberi méltósággal... Semmiféle kisebbségi közösségben a nemzeti élet igazi teljessége nem élhető. Ennek nemcsak külső akadályai vannak, hanem belsők is, a kisebbség lelkületében lassanként előálló kényszerű torzulások és elszűkülések... Az a tény, hogy az illető ország közügyeiből a kisebbség kiszoríttatik, önmagában véve talán nem jelentene veszteséget, de annak szükségszerű következménye lesz az, hogy a maga életének közügye elszűkül, saját belső társadalmában keletkeznek önhibáján kívül lekicsinyítő szempontok és kicsinyes érdekellentétek ..." Makkai írása — elsősorban Erdélyben és Magyarországon, de részben nálunk is (pl. az Űj Szellem I. évf., 7. számában) — hatalmas polémiát váltott ki. A hozzászólók nagy része elvetette Makkai pesszimizmusát és kategorikus megállapításait, mint olyanokat, amelyeknek ellentmond az élet. „Az élet azt bizonyítja, hogy kisebbségek voltak, vannak és lesznek — olvassuk a Pécsi Egyetemi Kisebbségi Intézet kollektív nyilatkozatában. — Közép-Európában lehetetlen az állami határoknak a nemzeti határokkal egybeeső megvonása, ott minden rendezésnél kikerülhetetlenül kell kisebbségnek maradnia valamelyik államban. . . A kisebbségi sors tehát az élet bizonysága szerint lehetséges. Milliók élnek kisebbségi sorsban, kik nemcsak ragaszkodnak nemzetiségükhöz, nemcsak fenn akarják magukat tartani... de az egymásra acsarkodó nemzetek közti megértés kiépítését munkálják. Éppen azért nem mondható emberhez méltatlannak a kisebbségi sors. Nem lehetetlen lelkileg sem, amit a kisebbségek élni akarása és élni tudása magában bizonyít... Ha pedig a kisebbségi sors erkölcsileg nem lehetetlen, úgy lehetséges politikailag is. Éppen ezért nem mondhatunk le a kérdés jogi, politikai és egyéb szempontból való vizsgálatáról és a reményről, hogy igenis megtalálható egy sorsforma, mely lehetőséget nyújt egy véglegesen emberi és jó megoldásnak." (Mit nem lehet? Láthatár, 1937, 2. sz.) 27

3 Lásd a 31., 33. és 35. sz. jegyzeteket! 27

4 Az idézetet az Új Szellem I. évf., 7. sz., 5. l.-on közölt szerkesztőségi cikkből vettem. 27

5 Ravasz László magyarországi református püspök, egyházi és filozófiai író s tanulmányíró. 27

0 Ravasz Lászlónak erre az eszméjére Balogh Edgár hivatkozik a 277. sz. jegyzetben feltüntetett írásában. 27

7 Balogh Edgár: Az új nemzedék szava. Új Szó, I. évf. (1929), 1. sz. 27

8 Ez a híres Győry-írás — prózába ömlesztett líra — A Mi Lapunk 1927. évi 1. számában jelent meg. Szó szerinti szövege a következő: 228