Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között

Jegyzetek

2ß

2 „A vox humana... Fábry írói magatartásában és a tőle megkövetelt írói-művészi magatartásban és alkotó munkában egyaránt a főkövetelményt jelenti: olyan elsődleges princípiumot, amely minden más követelményt — az esztétikait is — megelőz s jelentőségében fölülmúl." (Turczel Lajos: írás és szolgálat, Bratislava 1965, 242. 1.) 26

3 Szalatnai írja Fábryról: „Nem volt nevelő jellegű ember... csak negatív hatással volt a szlovenszkói magyar szellemiségre; az az eleven ellenpólus volt ő, amelyet sokszor éreztünk, s amely ebben a mi eredeti szegénységünkben és kezdetlegességünkben gyakran termékeny gondolatokat tudott kiváltani." (Hat magyar könyv Szlovenszkóról. Magyar Figyelő, II. évf., 3—4. sz.) „A pedagógus hiányzott belőlem; erre csak negyvenöt után értem be" — vallja magáról Fábry is A valóság: erkölcs című tanulmányában. (Új írás, 1966, 1. sz., 95—97. 1.) 26

4 Borsody István: Szlovákiai társadalmunk irodalmi műveltsége. Tátra, II. évf., 3. sz. 26

5 Vass László: Az irodalom. In: Magyarok Csehszlovákiában 1918—1938, Bp. 1938, 119—125. 1. 26

8 Vájlok Sándor: Harmadik irodalmi nemzedékünk. Tátra, I. évf. (1937), 7. sz., 227—232. 1. 26

7 Idézi Kemény Gábor az így tűnt el egy gondolat című könyve 65. oldalán. 26

8 Féja Géza: Szlovenszkói magyar kultúra és kultúrmunka. Magyar írás, V. évf., 7. sz. 26

9 A polgári szociológiában és a polgári társadalom szóhasználatában a „középosztály" szó annak a rétegnek megjelölésére szolgál, amelyet a munkájukból élő értelmiségiek és a jobb módú kereskedők és iparosok alkotnak. Ez a réteg a társadalmi struktúrában a tőkések és a fizikai dolgozók között, tehát „középen" helyezkedik el; innen az elnevezés. 27

0 Fábry Zoltán: Hidak és árkok, Bratislava 1957, 128. 1. 27

1 Szvatkó Pál: A visszatért magyarok, Budapest 1938, 10. 1. 27

2 A Nem lehet című írásról van szó, amelyet az Erdélyből Magyarországra költözött Makkai a Láthatár 1937. évfolyama 1. számában jelentetett meg. Ebben többek között a következő kijelentések fordulnak elő: „Sokan azt hiszik, hogy a kisebbségi kérdést meg lehet oldani elnyomással, erőszakkal vagy megalkuvással, lefokozással, egyes részletekre vonatkozó ideiglenes rendezésekkel. Ezek akár jó szándékúak, akár rossz szándékúak, nem veszik észre magát a dolog lényegében rejlő élettörvényt, mely végérvényesen és megdönthetetlenül azt jelenti, hogy a kisebbségi kérdés megoldhatatlan... Nem tudom elképzelni a kisebbségi életnek semmiféle emberhez méltó elrendezését, mert magát a kisebbségi kategóriát tartom emberhez méltatlannak és lelkileg lehetetlennek... Eltekintve attól, hogy a kisebbségi sors politi227