Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
VII.fejezet Folyóiratok és szerepük az irodalmi életben
mely a nevét egy előző folyóirattól kölcsönözte 67 0 - a Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetség hivatalos kéthavi fórumaként indult meg 1938 júniusában. Kiadói olyan sokoldalú társadalmi szemlének szánták, mely „tudományos, szellemtörténeti, művészeti és társadalmi írások közlése mellett szépirodalmi művekkel és megjelent könyvek ismertetésével is foglalkozni kíván". 67 1 Mindössze egyetlen száma jelent meg, ez azonban szokatlanul testes: 172 oldalas volt. A Nemzeti Kultúra eszmei irányvonala tudatosan arra a politikára épült, amelyet a Hlinka-párttal és a Henlein-párttal együttműködő Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt a Csehszlovákia feldarabolását megelőző feszült légkörben képviselt. A folyóirat egyes írásai a magyar nép és kultúra egységét félreérthetetlen politikai kicsengéssel hangsúlyozták, „a szlovenszkóiságot mint külön célt" elutasították, és a sarlósok által szenvedélyesen forszírozott önálló kisebbségi tudományosságot szükségtelen erőfeszítésnek nyilvánították. 67 2 A Nemzeti Kultúrának az ellenzék politikájához való feltétlen lekötöttségét egy hatásos gesztus is bizonyította: a megjelent szám példányaiba egy olyan reklámcédulát illesztettek be, amelynek egyik oldalán a Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetség adott tájékoztatást a lap célkitűzéseiről, másik oldalán pedig az egyesült ellenzék vezérei: Szüllő Géza, Jaross Andor és Esterházy János fordultak a közönséghez az új folyóirat felkarolása érdekében. Irodalmi (és kultúrpolitikai) folyóirataink fejlődési összképének megrajzolásában nem feledkezhetünk meg azokról a külföldi magyar folyóiratokról sem, amelyek a csehszlovákiai magyar irodalom iránt önzetlen érdeklődést tanúsítottak, íróink megnyilatkozásainak helyet adtak, szellemi és eszmei előrehaladásunkban segítségünkre voltak. A legnagyobb elismerés és hála Dienes László és Gaál Gábor világnézeti havi szemléjét, a kolozsvári Korunkat illeti meg, amely „vendégjogon" a mi irodalmunknak is „szállása, erőssége és egyik fontos vagyontétele" volt. 67 3 191
