Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
VII.fejezet Folyóiratok és szerepük az irodalmi életben
céltudatosságával összeegyeztethetetlen kormánytámogató aktivizmus lett volna. Azok között a mecénások között, akikre Szvatkó számíthatott, nem akadt olyan egyéniség, akit a szellemi és gazdasági kapacitás és nagystílűség tekintetében a Szép Szó patrónusához, Hatvany Bertalanhoz lehetett volna hasonlítani. (Mellesleg megjegyezve: az „európai jelszavak" között vacilláló Új Munka finanszírozását Hatvany Bertalan sem vállalta volna.) Az a poszszibilis pártfogó - Szent-Ivány József akire Szvatkó mint a Prágai Magyar Hírlap liberális gondolkodású főrészvényesére és az irodalmi egységfrontot megteremteni akaró Szentiváni Kúria kezdeményezőjére támaszkodott, semmiképpen sem azonosulhatott azzal az ideológiai szabadossággal, ami az Új Munka programcélkitűzését jellemezte; a pártpolitikus (és reálpolitikus) Szent-Ivány politikai és kultúrpolitikai koncepciói határozott polgári szellemben fogantak, és az általa szorgalmazott Szentiváni Kúria a szélsőbal- és a szélsőjobboldaltól elhatárolt középhelyzetű szellemi erőkoncentráció szerepét töltötte volna be. Szent-Ivány Józsefet az Új Munkától való nyilvános distancírozására - ami a Prágai Magyar Hírlapban közzétett nyilatkozat formájában ment végbe 61 6 - egyrészt konkrét politikai kötöttsége, másrészt aktivista kísérleteinek végleges meghiúsulása késztette-kényszerítette. Szent-Iványnak ez a lépése jelentette azt a kegyelemdöfést, amelyet a lapja halálába fatalisztikusan beletörődő Szvatkó a kuriózus bevezető cikkben előre jelzett, 61 7 de minden bizonnyal nem Szent-Iványtól várt. A „destruktív" Új Munka teteme körül a vidéki keresztényszocialista sajtó valóságos örömtáncot lejtett, 61 8 a Prágai Magyar Hírlap „kompromittálódott" főszerkesztőjét és munkatársait pedig a lap irányításában előtérbe került keresztényszocialista szárny arra kényszerítette, hogy a nyilvánosság előtt tagadják meg „az irodalmi radikalizmus meggondolatlan és veszedelmes attitűdjét", melyet az Új Munka képviselt. 61 9 A lapja egyetlen számával magára maradt, „megrohamozott és elgáncsolt Szvatkó" 62 0 a lehető legrosszabb kivezető utat: a teljes meghátrálást és a Prágai Magyar Hírlap új szelleme előtti cinikus behódolást választotta; árulása, erkölcsi-szellemi megroppanása főleg azért érthetetlen és fájdalmas, mert az Új Munka megjelent száma 182
