Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
VI.fejezet A tudományos élet, a műveszetek és a sajtó
a kelet-szlovákiai szlovák színház által élvezett állami szubvenció hatszázezer koronára rúgott; ugyanakkor a kelet-szlovákiai magyar színtársulatnak 120-130 000 koronás együttes köztestületi segélyből kellett elboldogulnia. 44 4 A köztestületi szubvenciók elosztásában alkalmazott diszkrimináció a hivatásos magyar színészetet nagymértékben a kisebbségi társadalom áldozatkészségére utalta. Sziklay Ferenc állítása szerint 44 5 a harmincas években évi 80-100 000 korona körül mozgott az az összeg, amellyel a Szlovenszkói Magyar Színpártoló Egyesület az akkori két szlovákiai színtársulatot támogatni tudta. Ezenkívül a deficittől rettegő igazgatóknak és a nyomorgó színészeknek nemegyszer a gyors közadakozás eszközéhez kellett folyamodniuk. 44 6 A kárpátaljai magyar színtársulatnál melynek igazgatóságába a húszas években és a harmincas évek elején Horváth Kálmán, Polgár Károly és Juhász Árpád váltották egymást - 1933-ig úgyszólván „minden szezon azzal végződött, hogy a színészek nem tudtak elutazni anélkül, hogy a közönségnek ne kellett volna pénzbeli adományokkal segíteni őket". 44 7 A magyar színjátszás fejlődését a köztestületi segélyekből való kisemmizettségen kívül egyéb diszkriminatív intézkedések is akadályozták, például a színházi idény előnytelen megállapítása, a magyarországi színészek szerződtethetőségének korlátozottsága, a helyi színészképzésre irányuló kérelmek elutasítása stb. Az 1925-ben létesült Szlovenszkói Magyar Színpártoló Egyesület - amelynek hatáskörét az alapszabályokat jóváhagyó hatóságok a „hivatásos színészet pártolására" redukálták 44 8 - szívós harcot folytatott a magyar színjátszás helyzetének és feltételeinek megjavításáért, a fejlődést korlátozó intézkedések megváltoztatásáért, de hatékonyabb orvoslást nem sikerült kieszközölnie. 44 9 A hatóságok mindvégig mereven elzárkóztak az elől is, hogy a szlovákiai színikoncesszióval a Színpártoló Egyesület rendelkezzék; a színigazgatók kiválasztásában nem a Színpártoló Egyesület, hanem a kormányhoz közel álló magyar aktivista körök véleményét vették figyelembe. 1933-ig hasonló volt a helyzet Kárpátalján is. Ekkor aztán „a sok baj és gond itt magát a kormányzatot bírta cselekedetre, s az országos hivatal felszólítására 1933 augusztusában színházi 144
