Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
V. Az irodalmi élet kialakulásának sajátos körülményei
aggadalomból - lehet levezetni azt a nagyfokú kritikai konstruktivitást is, amely a harmadvirágzás eddigi szakaszában Fábryra oly jellemzővé vált. 28 8 A kisebbségi messianizmusunkkal kapcsolatban még egy kérdést kell megvilágítanunk. Nem kétséges, hogy ez a különös helyzet- és életérzés, exponált és exponáló erkölcsi magatartás irodalmi és szellemi életünkben jelentékeny erjedést idézett elő, művészileg és eszmeileg pozitívan hatott. Kérdés viszont, hogy ez a hatás nem volt-e túlságosan szűk körű, a hordozókra korlátozódó és ezáltal öncélú? A felvetett kérdésre félig igennel, félig nemmel kell válaszolnunk. A vegyes eszmei erőforrásokból táplálkozó, az irracionális elemeket (a kereszténység megváltáseszményét) a szocialista és elvont humanizmus elveivel elegyítő kisebbségi messianizmusunk természetesen nem valósíthatta meg azokat a hatóerejéhez képest irreális eszmei célkitűzéseket - a kisebbségi és egyetemes magyarság átfogó erkölcsi megnemesítését és a keleteurópai nemzetek testvéri összehangolását -, amelyeket hordozói hirdettek. Ennek ellenére nem jutott arra a sorsra, amely a messianisztikus koncepciókat sokszor eléri; az erkölcsileg és művészileg kellőképpen ki nem egyensúlyozott messianizmus — noha a provincializmus ellenpólusaként és ellenszereként lép fel - gyakran maga is provincializmussá válik, az óriást mímelő törpe nevetséges erőlködésévé torzul. Hogy a mi messianizmusunk - a célkitűzése és a hatása közti aránytalanság ellenére nem került ebbe a helyzetbe, s lényegének és céljának megfelelően provincializmust és nacionalizmust hatálytalanító és mulasztó tényezővé válhatott, azt hordozói nemes értelemben vett és a haladó koreszmékkel korrelációban álló erkölcsi fanatizmusának és - illetve - művészi megalapozottságának lehet köszönni. A kisebbségi messianizmus tényleges hatóerejét és hatását meglehetős mértékben lecsökkentette és kétségessé tette az a kedvezőtlen állapot - a dilettantizmus elhatalmasodása és az átlagszínvonal aggasztó alacsonysága -, amely az irodalom és a szellemi élet egészére volt jellemző. Ebben a helyzetben nem volt meglepő az sem, hogy ugyanakkor, amikor a Kisebbségi Géniusz költője a szellemi és művészi megújhodás („nagy ma106
