Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között

V. Az irodalmi élet kialakulásának sajátos körülményei

gyar reneszánsz") eljövetelét jósolta, akadtak olyanok, akik a csehszlovákiai magyar irodalom „lenni vagy nem lenni" kér­dését vetették fel. 28 9 Persze ez a kérdés nemcsak az életképesség vagy életképte­lenség dilemmáját állította fel, hanem a kisebbségi irodalom létének, helyzetének és az egyetemes magyar irodalommal való kapcsolatának elvi problémájára is választ keresett. Létezik-e önálló csehszlovákiai magyar irodalom? Az önálló­ságnak van-e létjogosultsága és indokoltsága? - hangzott már a húszas évek elején a kérdés. A válaszadás módját igen sok­szor a politikai-világnézeti hovatartozás, illetve az új államhoz való viszonyulás mikéntje határozta meg. Az aktivisták az önállóságot túlhangsúlyozták, mert a kisebbségi magyarság államjogi elszakítottságát szellemi elszakítottsággal is hajlandók lettek volna tetézni. A negativista ellenzék viszont az egyetemes magyar irodalom és szellem egysége mellett főképpen azért kar­doskodott, mert az oszthatatlan szellemi integrációban a politi­kai integráció visszaállításának egyik fontos feltételét látta. Ez a politikai hátsó gondolat jól kiérezhető abból - az egyébként helytálló - meghatározásból is, amelyet a csehszlovákiai ma­gyar irodalomról az ellenzéki pártok képzett kultúrszervezője, Sziklay Ferenc formált meg: „Szlovenszkón önálló magyar iro­dalomra van szükség - írta -, de ez csak az örökre egyetlen és oszthatatlan általános magyar irodalomnak értékben egyenrangú, integráns része lehet. Tehát nem külön irodalmat kell kitenyész­teni, csak azt az irodalmi decentralizációt kell a kényszerhelyzet­ben megvalósítani, melyet a magyar államegység idejében a ma­gyar irodalom regenerálódásáért már 1907-ben hirdetett a kassai Kazinczy Társaság." 29 0 A Sziklay által kifejtett tételt jóval enyhébb politikai színezéssel fogalmazta meg Tamás Mihály: „Mi nem szlovenszkói irodalmat akarunk; ez a meghatározás provincializmust, enyhébb elbánást, egzotikumot és alacsonyabb­rendűséget jelent. A mi ideálunk: dúsan termő magyar irodal­mi élet Szlovenszkón, melynek eredményei, ha magukon hordják is a szlovenszkói magyarság kisebbségi sorsának és az együtt élő népek egymásra hatásának lelki és szellemi nyomait - még­is osztatlan részei a velük kiteljesedő magyar irodalomnak." 291 Azok közül a korabeli vélemények közül, amelyeknek meg­107

Next

/
Thumbnails
Contents