Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
V. Az irodalmi élet kialakulásának sajátos körülményei
és életérzésnek egykor ő is hatása alá került, és egyik legexponáltabb hitvallójává és hordozójává vált. Messianizmusa - az egész emberiséget (és a teljes emberséget) átfogó vox humanakorszakot megelőzően - a „magyar glóbusra" koncentrálódott, és sajátos „szlovenszkói küldetéssé" testesedett. 28 6 Szlovenszkói küldetésen Fábry olyan erkölcsi-politikai magatartást és az egész magyarság felé nyújtandó példamutatást értett, amelyre a csehszlovákiai haladó magyar írót, szellemembert az itteni magyarság előnyösebb helyzete - demokratikus iskolázottsága és a polgári demokrácia által engedélyezett nagyobb szólásszabadság - kötelezte. „Volt egy hitünk, volt egy álmunk: a szlovenszkói magyar szellemiség lesz az az archimedesi pont, amely kiforgatja sarkaiból az addig volt, tespedt, konok, elmeszesedett beteg magyar életet - írja a Korunkban közölt Felvidéki szellem című cikkében 1939-ben. - Szlovenszkóiak lettünk, mások, újmagyarok. A régiek veszélyt szimatoltak bennünk, de mi magyar haszonra készülődtünk. Mi előbb gyerekes hittel, később teljes tudatossággal csak egyet éreztünk: küldetésünk igényét, jogát és kötelességét. Ez a felismerés Szlovenszkón első számú céllá lényegült. Egy kisebbség vállalta a Magyarországon akadályozott vagy vegetáló többség munkakörét." 28 7 Itt most csak utalásszerűén jegyezzük meg, hogy messianisztikus vonások Fábryban 1945 után is maradtak. Ennek fő oka az a csalódottság és depresszió, amelyet Fábryban a csehszlovákiai magyarság átmeneti jogfosztottsága keltett. A messianisztikus vonások továbbéléséhez aztán az a tény is hozzájárult, hogy a mesterséges asszimiláció lehetősége, a nemzeti lét veszélyeztetettsége a szocializmus jelen körülményei között sincs kiküszöbölve. Hogy Fábry kritikai munkássága esztétikailag az új társadalmi viszonyok között sem egyensúlyozódhatott ki teljesen, hogy abban továbbra is a vox humana jelenti az elsődleges mércét, azt egyrészt antifasiszta publicisztikájának szükségszerű permanenciájával, másrészt az indokolatlannak nem mondható anyanyelv- és nemzetféltéssel lehet megmagyarázni. Ebből az utóbbi érzésből - valamint az új irodalmi kezdés mennyiségi és minőségi megalapozatlansága által keltett 105
