Bábi Tibor: Keresek valakit

A Forrás éneke - Negyedik tétel

mely nem egyéb, mint a színek egyike, sőt: a színek sokasága, akár a fény, s már tudom, minden eddig volt képlet hamis. A nagy összefoglalás, a szintézis, a harmónia is én vagyok, és ember a nevem. A mindenségből nem lehet engem kitörölni. El nem pusztít földrengés, háború, se világ vége, mert bennem a mindenség: én vagyok értelme, célja, magyarázata is én vagyok, logikám és dialektikám a világ rendje. Bár tudom, hogy meghalok, tagadja minden porcikám az elmúlást, tagadom — nem mint a vakmerő keresztények, de tudom: okozat, egyben ok vagyok, s örökké élek. IX A dolgok mögé rejtezett, dolgokká testesült örömünk, szomorúságunk, akár a gondolat, mikor mondatba fűzött gördülő szavak új köntösébe öltözött, s renddé, ritmussá lényegült. Ám tudjuk azt is: nem a szó s a tárgy a lényeg, ott van bennük valaki meztelen, aki mosolyog, gyűlöl, sír, szeret. A szél se szél, a napsugár se fény, nem is csak hő. Anyám, a mindenség tenyere simogat; a sír se sír — ő vesz ölébe, s örökre elringat, megőröl lassan, irgalmasan marcangoló, őrlő foga, s leszek vérében vér, keringő új anyag. 7*