Bábi Tibor: Keresek valakit

A Forrás éneke - Harmadik tétel

A bölcsesség ereje, bátorsága kell ily könnyed, szép ugráshoz, s ha egy nap megteszed, nem kérded már, hogy élsz-e, halsz-e, azt kérded inkább: hogyan? így teremted meg önmagad, a kényszerű tenyészeten és elmúláson túl a szabad, büszke lényt, akinek lényege, hogy változik és változtat, és léte célja: minőség; akinek az se mindegy, miképp veri el éhét, szomját, vagy szükségét miképpen végzi el, akinek mindehhez ipar és tudomány kell, és barbár, ősi ösztönében — még szerelmében is zene és költemény dalol. így teremtsz erkölcsöt, jogot, teret a lét s nemlét között, ahol a szépség hídján lebegsz, és álmaiddal fested át az űr fekete vásznait. Mindent, ó, mindent megtehetsz, csak egyet nem: hogy egy pillanatra is megállj, mert utolér, s indáival befon a vak tenyészet és a kényszerűség. VII Mindig csak út voltam vagy híd, dübörgő, súlyos láb alatt a szerény kövezet. Jó lenne már egyszer azt érezni, hogy a cél is — én vagyok. 57