Bábi Tibor: Keresek valakit

A Forrás éneke - Harmadik tétel

A hajam őszül, fogam odvas; kimúlok egy nap, mint az elkopott, szegény szerszámok: egy nap majd ottfelejtenek valami ócska polcon, a megrozsdult szögek közt, poros pókhálók mögött. Szigorú a rend anyagcseréje; fölszítt lassan és elemészt, mint olaját a viharlámpa. Nyersanyag vagyok a nyersanyagban: egy csepp a sok-sok csepp között. Önnön fényében talán meg sem érzi hűséges különfényemet. Csak egy vigasztal: a vihar se veszi észre, hogy árva különfény vagyok. Végtére is: az út, a híd is él, önmagáért és önmagának is világol minden fény, s az elhasznált szerszám is hadd pihenjen. így jó. Törvény és rend ez is: minden különlét kikötője a temető, s oly mindegy, féreg rág, vagy rozsda esz meg. Mégis ágaskodom, sikoltok, fájok mégis, mint legelő barom nyelve alatt a fű. VIII A holt ásványok, ércek, vagonok, sínek, a pénz, a búza, minden érdek és hatalom, a gyűlölet — még a szerelem is, 58