Bábi Tibor: Keresek valakit

A Forrás éneke - Harmadik tétel

Tudatlanságom s a restség ellenére engem is valami lázas szorgalom kényszerít, hogy mozogjak, túrjam a földet, szántsak, vessek, építsek, mint a méhek, gyomot irtsak, ártó vadakat öljek, s képleteimmel munkára fogjam a Föld megfékezhetetlen energiáit. Harcnak véltem e küzdést, úrnak magamat, s ó, jaj ! nem éreztem soha a perc diadalmát, hisz mindettől a mindenség egyetlenegy törvénye meg nem változott. Lefelé hull a vízcsepp, fölfelé száll a pára, fényre szomjas most is a lomb. Éreztem, úrságom gyöngeség, s ha küzdöttem, magammal kellett megküzdeni, hogy megfogalmazhassam végre a természet rendjét, mely őseredendőbb nálam s az emberfajnál. A tudás így lett erkölcsöm, úrságomból mély alázat: nem harcolok a mindenséggel, mert harcon, minden küszködésen túl vele egy vagyok, egy voltam már az anyaméhben, s egy leszek majd a sírban is. VI A sorsod fele kéretlen kényszerűség: hogy lenni kell; a másik fele egy másik kényszerűség: hogy meg kell halni; (i — i): vond össze ezt a két egysúlyú mennyiséget, s kijön a semmi, vagyis az életed. Vigyázz, mert nemcsak egyszerű számtani művelet lesz majd e torna, inkább számvetés. 56