Bábi Tibor: Keresek valakit

A Forrás éneke - Második tétel

végtelen: a tér a mozgás lehetősége. A tér nem elvont mértani fogalom, nem a világ köbméterekben mért üres tokja — lüktető, eleven, fáj minden porcikámnak — erőterek és csillagpályák összessége, minden pontja vektorok találkozója: súlypont. Rendíthetetlen, mégis — örökké változó. Azért férnek meg benne mind a véges dolgok, a csillagok s a csillogó porszemek, lebegő fények, felhők, virágok, fák, füvek, a harmatcsepp s a tenger. A tér — valamiképp az idő rokona: minden egyszerre, egymás mellett s egymás után vonul át rajta — kihűlt napok, kis holdak, népek, csordák és pásztorok, a vert s győzelmes hadak, minden öröm és fájdalom. A tér s idő is egy a mindenséggel, mely önmagán belül mozog; azért nem is jut soha sehová, csak önmagába, nincs is más célja, csak önmaga: a lét öncélú, azért oly céltalan, s ez a halál egyetlen magyarázata. VI Apad, árad a tenger, a fény elsugárzik, s valahol újra fellobog. A mindenség annyit fogy, amennyit nőtt, és annyit nő, amennyit fogy. El nem kallódhat 45