Bábi Tibor: Keresek valakit

Keresek valakit - Csúcson

CSÚCSON Olyan sivár, szegény volt itt a táj, szép lelkünk is csaknem ugarrá vadult. Ám szíven csókolt a jó szerelem, s rossz varázsát vesztette rajtunk a múlt. Mögöttünk mélység. Mi vagyunk a csúcs, üdvözlöm rivalgó szájjal a napot. Fülünkbe harsog, zeng, dúdol a szél, te állsz mellettem, s szédülve hallgatod. Minden csepp vérünk zsong, muzsikál most, s nagyszerű terveket álmodik agyunk. Beteltünk szépséggel, nagy jósággal, jövendőnk áldott forrásai vagyunk. Szemünk is, nyelvünk is elcseréltük, mintha te lennék, te mintha én lennél. Múltunkat gyermekszáj vigasztalja, óh, ez már több a szerelemnél. A magasból zuhog, zúdul a fény, üstököm lángol, szemed ragyog. Felkacagtunk az elforgó napra, s fénylik árnyékunk is. Lásd: boldog vagyok. 1964 19