Bábi Tibor: Keresek valakit

Keresek valakit - Akarom

AKAROM Nekünk még szoba-konyha sem jutott, még az együttlét, a csók is kevés. Olykor, ha találkozunk, megtorpan ifjú karunkban az ölelés. Mert régen, óh, régen láttuk egymást, arcunk is mintha idegen volna. Lobbanó szerelmünk, ifjúságunk a józan élet most megtorolja. A vérünk forrott, és fejünk szédült, óh, majd elfogytunk a szerelemben. Most sírsz, most bánkódsz, pedig hasztalan, kívántuk, akartuk mind a ketten. Tagadni, megbánni késő most már, s ha bánnád is, másképp úgyse lenne. A keserűség az nem orvosság, nem jó orvosság a szerelemre. Én tudok hinni kettőnk helyett is, de akarom, állj, küzdj együtt velem. Ha nem tudsz, elvész minden örömünk, és elpártol tőlünk a szerelem. 20