Bábi Tibor: Keresek valakit

Könny a mikroszkóp alatt - Harmadik könyv

Ki-be kukucskálok e múló pillanatból a sose múló pillanatba. Csücsülök bátran valahol önmagamban, parányi pontlényem s a roppant világ kellős közepén; kis és nagy fájdalmaim figyelem, én rángó, sikoltozó idegcsomó, s míg múlttá őröl a jelen, elborzadt szemem előtt zúg el a fortyogó történelem. Mintha a mindenség nagy kloákája volna, vagy a bibliai pokol maga. Megcsapta orromat a szervetlenné pörkölt élet szaga, háborúk és forradalmak füstje, korma száll — vér zuhog. Tört, zúzott csontok meszes, foszforos anyaga, berozsdult eszmék, pajzsok, fegyverek féme bomlik a gyűlölet maró, vad oldatába mártva, és mindez kavarogva, elvegyülve hömpölyög tova valami bűzlő, kozmikus trágyadombra. Oly különös e kín és fortyogó gyalázat, mintha mind rajtam zuhogna át; idegeimben, rángó zsigereimben belülről rág, emészt, s e gyötrő poklot mind én szenvedem meg. A koponyámban, csontjaimban reccsent előbb a tér hat eresztéke, az idő engem őröl, s a mindenség gyaláz atával keveri el a maga kis gyalázatát. Csak azt nem értem, miért rak össze újra, s e mélységből és förtelemből miképpen tör föl tudatomba f 14