Bábi Tibor: Keresek valakit

Könny a mikroszkóp alatt - Harmadik könyv

VI A nap küllős, furcsa fényei törnek át a felhők és a köd gomolygó, ágaskodó függönyén; kelet, nyugat — észak, dél megpördült közös tengelyén, s összefolyt, egymásba fordult hirtelen a négy vad égi táj. Zuhan a magasság. A mélység méhe fortyogva zúg, emelkedik. A tér dimenziói elforogva fölágaskodtak, s egymásba hulló kristálytorlaszok gyanánt üres, nagy roppanással omlanak valami kétirányú, áttetsző ár sodrába. Micsoda perc, micsoda pillanat: véges határok közt a torlódó végtelenség! Zúg, jár az idő malma, benne őröl, küzd örökké az élet és halál folyton megújuló, ütköző hatalma; egyszerre, egy időben vagyok is, meg nem is vagyok: ez a mozgás és visszamozgás, a lét és nemlét csodálatos és elborzasztó teljessége. Egyik pólusán leomlik, bomlik minden rend, és másik pólusán mind helyreáll; zuhan folyvást a nap, a hold, a föld, az ég — a tér s a csillagos, nagy mindenség —, a semmiből a semmibe, vagy önmagából vissza önmagába, s örökké tart szilárd és mozdulatlan zuhanása. 113