Bábi Tibor: Keresek valakit

Könny a mikroszkóp alatt - Harmadik könyv

mint a kivégző osztag tisztje esküjéhez. S őröl, egyre őröl, fogai villogó, közömbös szuronyok. Cingár két lábam citerázik, sivalkodnak süvöltő, tépett idegeim. E baktériumlét a létem; ó, lennék csak nagyobb egy arasznál, megőrölt, fölfalt volna rég; törpe voltom a pajzsom, vértem, lapuló bátorságom elfér mind e hős és óriás törpeségben. Döfköd, őröl, zabál, azt hittem olykor, meddő minden harc és küzdelem, s gondoltam azt is, hogy ő a végzet, pedig a hűvös, józan emberész precíz és pontos alkotása, gép vagy gólem — elszabadult, ki tehet róla?! . . . Nekem is érdemem, de bűnöm is a bosszú, harag, ezer dühös érdek, torz vágyak, szenvedélyek absztrakt mása; közömbös szerkezetbe bűvölt lelketlen lángolása; tudatlan, szörnyű önmagunkat erős, idegen istenné teremtettük. Fogai közt vergődöm, csak félelmem lapító bátorsága biztat, lázít, míg őröl. S én konok, lassú kitartással visszaőrlöm; hiszen a harcra ő maga megtanít — fel akar falni, fel kell falnom a fogait. 112