Bábi Tibor: Keresek valakit

Könny a mikroszkóp alatt - Harmadik könyv

S megértettem, hogy nem lesz béke, s haza nem érek már soha, mert ez a világ mindenestül keringő, roppant út. Céltalan és körbe-körbe, önmagába fut, vagy nincsen hossza-vége, akár a szenvedésnek. V Valami roppant állat fogai közt vergődöm, bujdosom odvas száj üregében, baktériumként nyálas, reszelős nyelvére rátapadtam. Kiáltok, s hasztalan. Sikoltok, s hasztalan. Csak a foga csikordul, unatkozó, süket bendője bődül — garatja zúgó örvény, a szájpadlása zuhanó, véres égbolt. Azt hittem, éhes, azt hittem, gyűlöl, s közömbös, mint a téli Himalája: nem éhezik, nem érez, csak nyel, csak őröl. Mindegy, hogy kit, mindegy, hogy mit. Bevégzi, s kezdi elölről. Kéményeket ropogtat, városok fűszál tornyait; eleven kontinenseket fal, az őserdőt s a kultúrákat is mind megzabálja, élők, halottak csontjait megőrli. Szaporodik, fortyog farka alatt a bűzlő, kozmikus trágya. Nincs álma, vágya, bűne, nem ellensége senkinek, csak őröl, s egy ép cseresznyemag vagy csirkecsont se marad majd utána, pontos, akár egy óramű, vagy szürke hivatalnok, pártatlan, mint a bíró kék talárja, hű önmagához, m