Bábi Tibor: Keresek valakit

Könny a mikroszkóp alatt - Harmadik könyv

csak a fájdalom s a gyász fellege-árnya borult rá egünkre. Nem látjuk egymást, elkerültük egymást vagy begubóztunk, akár az önmagába rejtező csontos mag — a tavaszt várjuk, mely kénytelen visszatér és vele visszatér hozzánk a hűtlen nap. A mi napunk lesz s akkor majd kicsírázunk: a szellem erejével törjük át a rög fekete páncélját, törzsünk nő, levelünk sarjad, s virágzunk, ahogy élet sose virágzott még — mi vagyunk Dionüszosz, Jézus és Lázár, az eltemetett, mégis megölhetetlen gondolat. Külön-külön törünk a fény felé, így külön-külön bár, mégis egyek vagyunk, mint a fák sokasága: rengeteg erdő, akár a csillagok sokasága: egyetlen égbolt. A láthatatlan ország vagyunk, törvényeink a mindenség törvényei. Ha nem is akarjuk, akkor is egyek vagyunk, akár a számok hűvös képletekbe bűvölt igazsága. Az idők elejétől az idők végezetéig élünk, és benne foglaltatunk minden emberi műben, a faragott és írott képben, szerszámban, holt betűben, gépekben, termő barázdákban: ez a mi halhatatlanságunk. Az öntudatlan lét eszmélt föl tudatunkban, s a céltalan, automatikusan működő világba ioy