Bábi Tibor: Keresek valakit

Könny a mikroszkóp alatt - Harmadik könyv

beloptuk a célszerűség elvét: zenévé formáltuk a hangot, dallá az emberi szót, s a vak tapasztalat tudássá érlelődött kételkedő, bizonyságszerző ujjaink alatt. A kontinenseken a mi erőnkkel hódít az erőszak. Igába hajtott már minden lényt, minden életet, s a védtelen és mit se sejtő csillagokra tör. Ó, fonák, furcsa sors a sorsunk: az éjszakában mi vagyunk a fény, az elborult, süllyedő táj felett a kelő nap. Vergődünk mégis, görnyedünk, akár a padhoz láncolt fekete gályarab. Szelíd és hasznos alkotásainkkal mi szítunk minden lázadást. Szolgáljuk az erőszakot, akaratlan vagy kényszerűen, s vezéreljük: működjék, bukjon önnön vak törvénye által; hurkot és tőrt vet neki gyöngeségünk, dúló dühe őt fenyegeti pusztulással: ez a mi harcunk. i x i = i; télre tavasz következik: munkálkodunk, és győzelmünk éppoly biztos és bizonyos, mint egyszerű tudásunk. A békét szomjúhozza minden pórusunk; szorgos szerszámainknak és műveinknek is a béke napja, fénye kell. Nem élhetünk örökké a zabolátlan érdek fogságában. 108