Bábi Tibor: Keresek valakit

Könny a mikroszkóp alatt - Harmadik könyv

űzött, keserves éveit, a megcsonkított, árva ifjúságot, a férfikor magába forduló magányát, elvetélt örömeit, mindent, amit én magam választottam. Ki meri mondani, hogy értelmetlen halt, akit húszévesen halálos, orv lövés terít le? A verejtékem vérének hullása, fájdalmam piros, égő sebe, álmom az ő fekete aléltsága, egem koporsófödele. A sírja: szegény szülőföldem. Kitépnek engem, kitépnek, jaj, gyökerestül, mint a szél az árva bokrot, tövestül. Aki bánt, nem érti, hogy porladó szívét is bántja, ha meggyaláz, a sírját is gyalázza. Kezem ötujjú, bokros gyökerével húsz éve holt kezébe kapaszkodom. II Az áru dialektikáját batyuzók s elvadult parasztok közt tanultam meg: Vagy két falás szalonna s egy fél cipó volt ünneplő nadrágom ára, és azt se mondhatom, hogy meg nem érte, hisz kaptam érte hat szem szilvát is ráadásnak. A háború sodorta el húszéves, ifjú álmaim, s a béke fukar paraszti kézzel 104.