Bábi Tibor: Keresek valakit

Könny a mikroszkóp alatt - Harmadik könyv

HARMADIK KÖNYV I A sortűz nyelte el futó, vad lépteink zaját. Csitt! Csitt! Csend! Micsoda ordító szabadság, hiszen a félelemtől se félünk már. Testvér, elmentek mind a katonák. S ő ott maradt a hóban. Csitt! Csend! Valahol sebzett kis madárka sír — anyám, ilyen a gyilkosság. Tág, nyitott szemmel a hajló erdőt, megvesszőzött eget nézte. A szálló sast, futó vadat megverte, megigézte. Arany tölcsér a nap, azon folyik el most a világ vére, s kővé válva lassan-lassan beledermedt ő is a halálba — didergő, téli semmiségbe. Testvértelen testvéri rög porlasztja csontjait. Helyettem s értem halt szegény, s nekem csak egy a bűnöm — hogy meg nem haltam. Világnak vándora, űzötten, hontalan, de megmaradtam: árnyék a fényben, nehéz, nagy súly a könnyűségben — sorsot és népet én magam választottam. A pitypang bolyhát könnyűcske szél sodorja, fennen száll a felhő, hab lejt I02