Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

B. Palotai Boris: Páromnak (Vers)

B. PALOTAI BORIS: PÁROMNAK Akár a gyermek ki a sötétben jajgat s gyenge keze mint ijedt sziv kalimpál fény után az üres feketeségben, fény és anyamell után, melyen elringjon pihegő testtel. Akár a gyermek ugy nyúlok utánad, kit a ködbeolvadt Tátra eltakar s e roppant árnyékot hiába szeretném átvilágítani, hogy megtaláljalak, hiába nyöszörgők egyedül a rengeteg szobában, az a piciny higany közénk gurult, mely felfelé szalad a szádban. Akár a gyermek ugy kereslek Téged, megkapaszkodva párnám gyűrt felében, hívlak! Miért nem szólsz hozzám? ... jaj megint Eléd állnak a hegyek, meg a kilométerek, meg a bongó telefondrótok és hagyják, hogy egy elfelejtett ima foszlányával álomba sírjam magam. 126