Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Sándor Imre: Tempó

SÁNDOR IMRE: TEMPÓ A férfi és a lány kiértek az utcára. Körülöttük zsivajgott a koncertről sodródó tömeg. A fiu várt még, mig csöndesebb utcába értek, aztán beléje akart karolni a lányba. A lány gyengéden, de határozottan elhárította, meglepetten. — Már megint! Hát miért nem? — mondta a férfi A lány kicsit idegesen válaszolt: — Ismerősökkel találkozhatunk ... — Nos és? Semmi okunk a titkolózásra. Maga olyan, rnint a napsütés, Anna. A múltkor egész délután karonfogva sétáltunk, most meg ... — Rájöttem, hogy óvatosnak kell lenni. A férfi gyanakvóan nézett rá, elnyomta a sóhajtását. — Már megint rájött, Anna? A lány kicsit szigorúan: — Tudja jól, hogy még nem telt le a terminus. — A terminus! Kicsit szárazon hangzott a szó, inkább bosszankodás, mint fájdalom érződött belőle. A lány mélyen, őszintén sóhajtott. A sóhaj bizonytalanságból fakadt, a kusza helyzetből kikivánkozó nagy lélegzetvétel volt. A férfi — Vas Emil gyári főkönyvelő — két hónappal ezelőtt kérte meg a kezét, rövid, alig néhány hetes ismeretség után. A lány — énektanárnő egyik felsőbb leányiskolában — akkor azt mondta neki: „Kedves barátom, bennem túlságos adag felelősségérzet van, semhogy egy szóval válaszolhatnék a maga ajánlatára. A házasságot én nagyon komoly dolognak tartom, ilyen rövid ismeretség után nem tudom magam könnyen elhatározni. Viszont arra is vigyáznom kell, 127