Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Darvas János: Ős-Teng és Ogur-Teng

DARVAS JÁNOS: Ö5-TENG ÉS OGUR TENG — Nem, kedves Barátom, amit legutolsó levelemben Ös-Tengről és Ogur-Tengről, a magyarok ősi pogány isteneiről állitottam, valóban nem irodalom és nem tudomány, talán egyik sem, talán egy kicsit mindakettő, talán csak puszta délibáb-kergetés, de mindenesetre vagy helyes nyomon járok és akkor kiirtott ősi hitregevilágunk hamisítatlan őslényegére világitok rá, vagy helytelen uton futok délibáb után, de akkor is az eddigieknél magyarabbul képzelem el az ősmagyar vallás gyökereit, tehát vagy igazat, vagy szépet találtam. — Félre, Barátom a Haduriádákkal, a mondvacsinált és frissen mázolt istennevekkel. Hadúr épp ezekben az esztendőkben ülhette volna százéves jubileumát. Száz esztendeje találta csak ki Aranyosrákosi Székely Sándor és tette halhatatlanná Vörösmarty, meg Arany. Az én két pogánykori magyar istennevem: Ös-Teng és OgurTeng ellenben legalább is kétezer éves. — Akár hiszed, akár nem, még a Magyarok Istene is fiatal találmány, Legföljebb két-háromszáz esztendős. A krónikásoknál például nyoma sincs. Csak a magyarok isteneiről történik emlités. Tudod-e, hogy még Zrinyi sem használta. Még Zrinyi sem, közvetlenül a kuruckor előtt! ö mindössze „magyarországi Géniuszról" tesz valahol emlitést. A Magyarok Istene a protestáns papköltők ajkán hangzik el talán először, de ez sem egyéb, mint az Izrael Istenének szolgai forditása. A Magyarok Istenét csak a Rákóczi-induló utólagosan költött szövege és Petőfi „Talpra magyar"-ja tette általánosan használt közszólammá. A Magyarok Istenéhez hasonlóan az öreg91