Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Darvas János: Ős-Teng és Ogur-Teng

Isten, meg a Kis-Isten elnevezés is a mese világából való, vagy legalább is bizonyíthatatlan. — Ugy-e, azt irtam Neked, hogy Ördög volt az ősmagyarok nemzeti istene. Elismerem, hogy ez igy magában elég bolond állitásnak látszik. Csak annyival bizonyítottam, hogy a kereszténység a legyőzött pogány nemzeti isteneket minden népnél mai rossz értelemben vett Ármánynak, „ÖrdÖg"-nek, Belzebubnak, a minden ártás és gonoszság kutforrásának teszi meg s a Pokol fenekére helyezve, holmi fütőlegényeknek fokozza le őket. Ezért látunk mi ma az egykor tisztelt Urdungban csak egy közönséges bűvészkedő, csirkefogó, szélhámos ördögöt kis ö-vel. Mert a kereszténység süllyesztette le ezzé. — Elismerem, igazad van, hogy ez csak föltevés és még nem bizonyítás. A föltevést bizonyítani kell, viszont a föltevéssel nem szabad bizonyítani. De van eset, amikor az elmélet önmagát magyarázó logikai harmóniája maga a bizonyítás, bizonyítéka az elméletnek. Igy vagyunk az ősmithológia kutatásával is. — Nem igaz, hogy az Isten szó a perzsa Jezdanból származik. Idegen nemzet istenét csak akkor veszi át valamely nép főistennek, ha az idegen nemzet is századokon át ura volt- A pogány istenek kultusza csak erőszakkal, hosszú hódítás révén jutott más népek hitregevilágába. Hát mikor voltak az ős onugorok, illetve a magyarok a perzsák szolgái? Ha pedig csak ellenségeskedett a két nép, akkor isteneikről is kölcsönösen csak rosszat mondhattak. Világos, hogy az ellenség istene mindig a legrosszakaratubb, leggonoszabb isten. A magyaroknál az Isten szó mindig csak jót jelentett, tehát semmiképp sem lehetett azonos az ellenséges érzületű perzsa Jezdannal. Ellenben a perzsák az ellenség isteneire vonatkozó töi vényt követve, szabályszerűen rákentek minden rosszat a turániak nemzeti isteneire, akiket ők dzsineknek neveztek. — Az Isten szó a legősibb eredeti istennév és istenfogalom a magyar nyelvben. Eredetileg nem Istennek, 92