Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Egri Viktor: Átkelés a Tagliamentón

közepén, fogva a kötelet és tolva a szokatlan fürdőtől alaposan megszeppent bakákat, amint hosszú, kifogyhatatlannak tünő sorban jöttek a kezem felé. A fagyos viz harapott, éreztem, hogy egyre gyengülök, a karom már nem birja, egyszerre elvesztettem lábam alatt a talajt, még görcsösen megmarkoltam a kötelet és alámerültem. Percek múlva a parton találtam magamat és a hadnagy rázott. — Ittál kicsit? — mosolygott rám. Eleinte nem értettem, nem ittam egy kortyot. De hogy kerülök a partra? Baráttól megtudtam, hogy elmerülésem előtt kiáltottam, mire beleugrott a vizbe. Tizen is húzták a kötelet, azt hitték, fel se kerülök. A nap vörösen izzott az égperemen, túlnan a parton megjelent az ezred, mi meg csurom vizesen indultunk tovább, dideregve az erőtlen napfényben ... Két nap múlva soron kivül megkaptam a zászlósi kinevezést, jött az első „tiszti" ebéd, de már akkor egy falat nem ment le a számon. Belül ugy éreztem, mintha nyakig földdel tömtek volna tele. Még mentem vagy öt napot az ezreddel, Pörtogruaron tul, egészen a Piáveig, mig egy reggel, — éppen pihenő-nap volt — összeestem szobánk ajtaja előtt.. 6 December közepe volt, mikor egy kórházi ágyban magamhoz tértem. Két fehérköpenyes orvos állt az ágy fejénél, az egyik a kezemet tartotta és fölém hajolt. —. Nos, meggondoltuk a dolgot, itt maradunk! — nézett rám violaszin szemével. Nem volt hangom, merev volt az egész testem, csak a szemem fordult csodálkozva körül. Néztem a szomszéd ágyat soká. Furcsa volt, hogy a párnáját is beborítja a takaró. Alatta élesen kidagadó domborulatok. Aztán megértettem. Egy megváltott volt, a milliókból. 90