Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Egri Viktor: Átkelés a Tagliamentón

EQRl VIKTOR: ÁTKELÉS A TAGLIAMENTÓN A falu nevére már nem emlékszem. Valahol a Tagliamentó mentén volt, a codroipói hidfő táján. Palnnnova felől jöttünk, rommá lőtt falvakon s a velencei síkság szomorú őszi esőben ázó rizsföldjein át. Vagy két hete tartott az előnyomulás; akkoriban már a harmadik pár új bakancs törte fel bakáink lábát és az új fehérneműnek sem volt ingere; — friss, fiatalos lendület hajtott előre és jöttek a félig lakott falvak az ottmaradt szegénynéppel és az alázatos „buona sera"-kal, melyeket gyűlölet és félelem parancsolt a megsápadt ajkakra. Kora délután vonultunk be a faluba, nyomban az ezred elővédje után. Elszállásolás alatt néhány gránát csapott az üres házak közé; a templom-bejáró fölött vöröskeresztes zászló lengett és benn, a sivár főhajóban, sebesültek hörögtek hordágyakon. Az egyikben felismertem a szomszéd század kadétját. Már nem volt eszméletén, az agónia rebbent mozdulataival kaszált csonka karral a feje felé, melynek véres kötése alatt látszott a halál sápadása. Az orvos éppen csak hogy meglebbentette a ráborított köpenyt, — Talán estig elhúzza, — mondta fásultan és tovább inent. Mi még álltunk körüle, közönnyel és hitehagyottan, a templomban, borzongva a meztelen feszület alatt, melynek istenfiát letépte és magával vitte menekülő papja. — Ma nekem, holnap neked! — mondta az egyik hadnagy idétlen mosollyal s míg a széttöredezett ablakokon hidegen ömlött el a szürkület, magára hagyiuk a haldoklót. 83 6«