Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Sziklay Ferenc: Harminc év

bevitte a tudás és művelődés vágyát. A talajtörő nehéz munka sikerült, akik először vetették ekéjüket a kérges földnek, elmúlhattak, megőszülhettek, de az elvetett mag hullámzó, gazdag aratást igérő vetéssé zsendült. A Kazinczy Kör ebben az első életkorszakában az volt, aminek lennie kellett, amire az akkori időben és viszonyok közt szükség volt: általános kultúregyesület. Erre mutat akkori szakosztály beosztása is. öt szakosztályt állított föl a Kör: 1. A tudományokat népszerűen ismertető. 2. Szépirodalmi. 3. "Jogi. 4. Társadalmi. 5. Hirlapirói szakosztályokat, melyek külön-külön vonták érdekkörbe a város intelligenciájának rétegeit, de kifelé egységesen dokumentálták a város egységes, magyar kulturakarását. A Kazinczy Kör első, közel egy évtizedes működése teljesen átformálta Kassa város kulturképét, mely szükségszerűen meg kellett, hogy változtassa magának a Körnek működési irányát és célkitűzését is. Az első, akinek ezt a fölismerést köszönhetjük, Dr. Eöttevényi Nagy Olivér, jogakadémiai tanár, a Kör 1907 februárjában megválasztott ügyvezető főtitkára, akinek munkába állásától számithatjuk a Kör életének második korszakát. Érdemes emlékbe idézni a szavait, mert azok sok tekintetben a Kazinczy Társaság mai célkitűzésének és meg oldásra váró feladatainak is korai igazolása. Alapelvéül, szinte jelmondatául tűzte maga elé ezr a pár szót: „Legyünk hivek a nemzeti gondolathoz!** Maga a jelmondat — mint általában majd minden jelmondat — nem uj s mint frázis majdnem semmitmondó, mert a legelemibb, magától értetődő kötelességet hangoztatja. Ez a kérdés, hogy milyen tartalmat tudunk adni egy ilyen axiómának. És Eöttevényi Nagy Olivér s általa a Kazinczy Kör ki tudta tölteni tartalommal a pár szót. Nem akarom hosszan elemezni, mint domborodott ki a felolvasások során személyben és mondanivalóban ez a nemzeti gondolat, de kötelességemnek tartom, — ismétlem a mai, magunk igazolására is — idézni azokat a szavait, mt7