Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Sziklay Ferenc: Harminc év

lyekkel az egész ország irodalmi helyzetét s az irodalmi élet decentralizációjának szükségességét jellemzi: „Vidéki kulturánk két véglet között mozog. Vagy teljesen el engedi magát nyeletni a fővárosnak sokszor nagyon is Ízléstelen, vagy legalább megokolatlanul monopolisztikus irodalmi törekvései által, vagy pedig a vidékiesség olyan jellegző sajátságait veszi magára, ami a beavatottak részéről csak gúnyos kacagást vált ki. Mindkettő nagy hiba. Egy, a vidéken élő müveit emberben, még inkább tehát a vidéken működő irodalmi vagy tudományos társaságban keli annyi önérzetnek, annyi a saját erőibe vetett önbizalmának lennie, hogy a fővárosnak túlzottan tapasztalható irodalmi centralizmusát maga felett úrrá lenni ne engedje." „De véglet a másik, fentebb hivatkozott szélsőség is. És ettől egy vidéki irodalmi egyesületnek talán még inkább kell óvakodnia. Legyünk vidékiek, de ne legyünk „jó vidékiek." így illetik ugyanis a vidék kulturáját még mindig megokolatlanul lenéző fővárosi újságok azokat, akik a vidék minden naiv szentimentalizmusát, minden abszurd hiszékenységét, minden tarthatatlan avult felfogását magukon viselik. E tekintetben a helyes utat megtalálni kétségkivül nehéz; kritikus gondolkozást, jó izlést és bölcs önmérsékletet egyaránt követel. Ha nagyon is szigorú mértéket állitunk fel, akkor félő, hogy elriasztjuk a tehetség bontakozó fakadását, a szerény körülmények közt érvényesülni nehezen tudó finom lelkületet; ha pedig bírálatunkban nagyon enyhékké válunk, akkor veszélyeztetjük irodalmi munkásságunk komolyságát és jó hatásait. Az arany középutat kell itt választanunk; azt a módszert, mely óva ügyel arra, hogy alacsony színvonalú kísérletezések melegágyává ne tegye a kört, de viszont másrészről buzditólag, serkentőleg hasson oda, ahol erre szükség van." 8