Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Jankovics Marcell: A féllábu ember

donald vendégszobájának ablaka világított. A féllábú odafönt van. Fáradt. Olvas. — Apám, Macdonald megkérte a kezemet . Sir Albutt megállt. Gyorsabban forogtak feje fölött az egymást hajszoló füstkarikák. Hirtelen újra megindult— Allright. Igazi, tizenhárompróbás gentleman. Tetőtől talpig derék ember. Boldog leszel ve^e. — Igen, de... — Mi az a de? Az öreg lord újra megállt. Fölnézett a tejutra, mintha kérdését oda küldené. — Féllábú. Nyomorék ... — És ha nem hiányoznék egyik lába, szeretnéd? — Végtelenül. — Ti asszonyok csodálatosak vagytok. Egy ép lábért talán meg is bocsátanál valamit, amît a sors a jellemből amputált le. Nos és? Jane megrázkódott. — Felesége leszek, mert egyszer —• akkor szerettem. — És ma? — Irgalomból sem tudnék nemet mondani, mert nyomorék. A becsület nyomorékja. Sir Albutt az utolsó fenyőszálnál, mely a meredek hegyoldalon vihartépett, sötét gallyaival berámázta a Weisshorn kísérteties képét, visszafordult. — Allright Jane. A név mellékes. Hívhatják szin> pátiának, barátságnak, irgalomnak. Mindegy. Csak szerelem legyen. Hiába hívjuk szerelemnek, ha nem az, hanem csak asszonyi bolondság. Tégy hát ugy, ahogyan szived diktálja. A szív 30 diktátor, csak nem lehet felelősségre vonni. Érzésekkel megalkudni csak annak szabad, aki nem független. Nekem Macdonald legkedvesebb barátom marad, akár veled, akár nélküled. Good night, darling. Alakjuk eltűnt a villa fekete árnyékában és csak itt-ott jelent meg hosszura nyúlva az ablakok vetitett ferde négyszögeiben. 65 5