Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Jankovics Marcell: A féllábu ember

Szorosabban kapaszkodott az asszony kaijába. — Mentem, de visszajöttem. Kellettem Kitchenernek, de nem kellettem a halálnak. Csak épen megbélyegzett, de újra eleresztett. Jane, ha ma akkor volna! A fiatal asszony bánatosan vetette szemeit a deli férfiura, ki e pillanatban lehajította botját a mélységbe, az Aletschglecser felé. A bot kattogva siklott le a szirteken, hol szöges végével, hol görbe markolatával lefelé. Hirtelen eltűnt a tátongó, sötétkék rianásban. Most már Macdonald szikáran, egyenesen erőltette a lépéseket bot nélkül. — Jane! — ha ma akkor volna... Az asszony a bot után nézett, le a mélybe, hol tompán mormolt a jégtömeg titkos érkeringése, hol őrlik a legkeményebb kőtömböket a hegyek rejtett malmai, a pusztulás örök mesterei. Majd hirtelen kiakasztotta karjából a férfi kezét és megszorította. — Percy, — hát legyen ma akkor... Ez lehajolt és a két puha kezet megcsókolta, — egyszer, tízszer, százszor. A földön újra körüljárt az élet, a reménység, a fiatalság. A fénypalástba öltözött tündérek. Csak a Weísshorn ormója előtt vitorlázott a gomolygó felleg, mintha vulkánná változott volna az ezüsthegy és füstjével elöntené a világot, mint a szenvedély a földet. Sir Albutt villájában hármat kondult a gong... Az esti ebéd után Sir Albutt kisétált leányával levegőzni. Jane maga kérte. Jó az a hegyi éjszaka. Csöndjében szabadabb a szív, nyíltabb az ajak. A néma hótetők és a hallgató csillagok jó tanácsadók. Az öreg angol sziluettje gyorsan, ruganyosan lépkedett leánya lenge alakja mellett. Mellette a holdsugarakba egy-egy kis fehér füstkarika perdült a magasba, ahogy a kurta pipájából kifújta. — Nos, Jane, mi dolgozik bodros kis fejedben? A fiatal asszony óvatosan kémlelt körül, mint a lesben járó vadmacska. Nyugodt volt. A villában Mac64