Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Jankovics Marcell: A féllábu ember

JANKOVICS MARCELL: A FÉLLÁBÚ EMBER — Istenem, de szép! Susogta a fehér ruhás leány és kitárta karjait a messzeség felé, hol habos, karmazsinszélii felhők felett lehelletszerüen tornyosodott a Weisshorn karcsú orma. Tornyosodott, nem mint dacos kőből, örök jégből formált hegycsúcs, hanem mint ezüstbrokátból és csillanó fátylakból összevont hegyes sátor, melynek leplei ékszerüen feszülnek a magas égbe. —• Hallottad? Ez igazán szép! Mondj már te is valamit, Jane! Kiáltott újra a fiatal teremtés és megcsiklandozta a másik fiatal leánynak pelyhes nyakát a hosszú fűszállalA másik durcásan kapott hátra. — Marjorie, de bolondos vagy. Azt hiszed, én nem látom, hogy szép? — mert nem szóltam semmit... Én is látom. — Csakhogy végre látod ... — Mit, kis ördög? — Hát ott ni... Most lép át a Weisshorn ormáról egyenesen a Matterhorn csúcsára, hétmértföldes csizmában. Látom. Épen kiverte kurta pipáját és annak parazsától piros a felhő. Hipp-hopp! Humpty-Dumpty sat on a wall, Humpty-Dumpty did a great fall... Babszem Jankó fölült a nagy falra, nagyot pottyant balra... — Marjorie! ne csacsogj össze-vissza. Kiről beszélsz? Mit látsz? — suttogta a másik idegesen. — Kiről? Nos hát a bátyámról beszélek, ki most ott mászkál azon a jeges csúcson, azon az ivelő ezüsthídon, mely egyenest napsugárországból szökel föl. Mászkál, mert ő Macdonald Percy, a jégkirály...