Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Jarnó József: A forradalmár

JARNO JÓZSEF: A FORRADALMÁR Nagyon lelkes szemek villantak össze a sötétes kis szobában. A lámpa fakó világossága misztikussá színezte a kis gyülekezetet, melynek minden egyes tagja úgy érezte, hogy ő is pillér a világtörténelmet alábástyázó oszlopsorban. Egy sovány, lázasszemü ember beszélt, kinek alakjára szinte kontrasztként simult a ferences csuha. — Páris... Qréve-tér... Danton ... Nyugat... Elég volt! Akarni és merni kell, — forradalmasan! Európa minden elnyomott, megtipoi t népének egy nagy összefogásban kell egyesülnie... A francia jakobinusok utat mutattak: Liberté! Egalité! Fraternité!-.. A mondani tilos szavak felkorbácsolták a fiatalemberek vérét. Vad-hangos fogadkozások hangzottak el s a búcsúzáskor, mikor hazamenésre készülődtek, mindenki úgy érezte, hogy köteles adót ró le az ígéretével: — Megkezdem a dunántúli direktórium alakítását! — Lemásolom a forradalmi kátét! — Én terjeszteni fogom! — Lefordítom a francia konvent kiáltványait! S a tegnapban élő nép néhány fia úgy érezte, hogy belehajtotta vállát a köteles igába, mellyel ki lehet rántani a megrekedt szekeret — a XVIII. század felé ... v Az iró egyedül csavargott a budai kisuccákon. Fejében káotikusan gomolyogtak a gondolatok. Két karjában acélosra feszült a tettek akarása és ezt dühhé dagasztotta a pislákoló uccalámpák árnyékában szégyenkező nyomor. Ugy érezte, hogy most, rögtön, tenni, 45