Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Jarnó József: A forradalmár

cselekedni kellene és akkor talán egy lendiiléssel ki lehetne rántani fajtáját ebből az Európába költöztetett Ázsiából... — Páris... Ez a fogalommá sűrűsödött városnév zúgott a fülében. A távolból elnyújtott kiáltásfoszlányok jöttek feléje; — Tizenkettő már az óra. . Jó polgárok nyugovóra ... — A bakter... Altató... És Párisban ébresztőt dalol az ucca.. Léptei tompán visszhangzottak a pesti sikátorokban. Az ablakok mögül a nyomor és a piszok orditó tiltakozását hallotta. Csend volt, melyet csak néha cifrázott egy-egy részeg torokból küldött kurjantás. Halkan dúdolni kezdte: — Allons enfans de la partie

... A forradalom hangjának lázadó dallama megmámorosította, ugy érezte, hogy most már cselekszik, — lábai vad, dacos léptekre merevedtek. Yörössapkás tömeget érzett a háta mögött s észre se vette a két — házak sötétjében lapuló, — árnyékot, melyek nyomon követték lépteit. Végre becsapódott mögötte az egyik ház korhadozó kapuja. A két árnyék most kilépett az uccalámpa világosságába, ahol már határozottá körvonalozódott a német ruhába bujtatott alakjuk. Az egyik megszólalt: — Melden Sie also Folgendes: revolutionäre Versammlung ... Pater Martinovics ... Franz Kazinczy, Schriftsteller

... Marsaillaise .. und so weiter ... Morgen beobachten Sie den Paul öz. Er war heute nicht dabei, — doch sehr verdächtig... Aufs Wiedersehn! A törvényszéki tárgyalóterem fülledt levegőjében félszáz fiatalember figyelt az ügyész vádoló szavára. A főügyész nagy buzgalommal képviselte a vádat. A kemény szavak ugy hullottak elő szájából, mintha pil46