Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Tichy Kálmán: Világot átfogó erő

felszólittatni, minden himezés, hámozás nélkül, — hogy jobban felkössék a gatyát — s még egyszer és még jobb müveket küldjenek be, az általam ismertek közül ez ideig, csak Petőfié álihatván ki a sarat inkább váriunk a dologgal, nincsen Tatár a nyakunkon, — minthogy koczkára tegyük saját ügyünket. Holnap megyek utazni, — oda leszek vagy három hétig, bejárom felső magyarországot, Sklenót, Vihnyét, Szliácsot, Selmeczet stb — kivánj szerencsés utat, téged pedig áldjon meg az Isten. Csókollak barátod Jókay Móricz m. k. Jókay Móricz, maga kezével... Nyolcvankét esztendeje, hogy megszáradt az irás, hogy itt pihent a keze ezen a kis papírlapon. Valami szorongatja az ember szivét, ha ilyet lát. Lassan leeresztem a levelet s újra Pákh Albert meleg, szeretettől fénylő szemeibe nézek. Mintha megint ő magyarázná: —. Tudod öcsém, mikor a Móricz ezt irta, én még a Pesti Hirlap „újdondásza" voltam. De a „Tízek" már együtt sültünk-főttünk és szörnyen nagy terveink voltak. A Vachot Imre Divatlapja nem elégített ki minket, amint a Móricz leveléből is látod s magunk akartunk valami füzetes vállalatot indítani. Ahhoz gyűjtöttük az anyagot. Móricz sürgette az erősebb mértéket, — igaza volt! Aztán a végén irja, látod, hogy megy a felvidékre utazni, oda hozzátok. No és tudod, ha ő utazni ment, mennyi jegyzettel jött haza, mennyi benyomással s abból mennyi szép irás született! Itt Rozsnyón is járt, —• emlékszem, a Móricz jubileumán irtál erről, — meg Krasznahorka várában is, ugye, akkor szedte össze a Lőcsei fehér asszony nyersanyagát. Hm, igazán, mintha ő is egy kicsit hozzátok tartoznék, a tietek volna, mi? Ne menj messze, öcsém, ha ilyen adatokat keresel, hiszen jómagam is közületek szakadtam s messze a fővá25