Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Tichy Kálmán: Világot átfogó erő

apellálni, azokat az elismerni nem akart szálakat bontogatom, melyek már régen itt gyökereztek, innen hajtottak virágzó életet, itt termett kincseket ontottak a közös asztagra. * Rozsnyón, Pákh Albert szülővárosában hogyan is kezdhetném másként a szelíemidézést, mint az ő szerkesztői aktái között. Apró-cseprő, százszor drága kézi holmija között, a falról szelid jósággal reám tekintő arcképe előtt, kis mellszobra eiőtt, melynek márvány-mása a Magyar Tudományos Akadémiában áll örök emlékezésül. Szinte int, hogy melyik iratköteget bontsam: — Azt, azt, öcsém, ott mindjárt legfelül van a Móric levele, amit hazulról, Komáromból irt nekem Pestre. Olvasd csak, érdekes! És olvasom a sárga lapról, a fiatalos, fürge vonású irást: Komárom, 1846 Jul. 8. Drága barátunk! Ugye veszettül compromiscált bennünket az a Vakhót Imre ezekkel az ÍJUSSCIIUSZ munkák közlésével, és pedig egyszerre Petőfi, Obernyik, Degré, Tompa, Lisznyaitól, szólítsd fel a fiúkat, hogy nyilatkozzanak a közönség előtt s a mi munkáik még benn vannak a Divatlapi szerkesztőségnél, szedjék vissza, mert Imre bizony mind kiadogatja őket, ha egyébért nem, csak bosszantásul is, 's ez osztán szerkesztői loyalitas. A Pesti Füzeteket a mostani aspectusok szerint Augustusra semmi esetre sem lehet világra hoznunk. Valamennyien vagyunk — tán egy kettőt kivéve — mind elhamarkodott munkákkal álltunk eíő, pedig ide kell most minden erőnket össze szednünk. Én részemről két dolgozatot fogok beadni, hogy lehessen válogatása a szerkesztőségnek, 's szeretném a többi társakat is — kik már adtak be munkákat — 24