Kassa (Kassa. Kassai Kazinczy Társaság, 1941)
Dr. Wick Béla: Kassa története.
vetlenül a püspökhöz fordulnia ; fölmenti őt egyúttal a bűnös módon történt emberölés utáni egy márka ezüst vérdíj beszedésétől is. A 13. században már működnek Kassán a Szent Domonkosrend szerzetesei, akikről az első történeti adatot Bernardus Gvidonis 1303. évi lajstroma szolgáltatja, amely a hat dunáninneni (»citra Danubium«) zárda között a harmadik helyen »Cassa« domonkos zárdáját említi. A domonkosok Rómában őrzött okmánytárából megállapítható az is, hogy a rend az általa Kassán alapított »Hittudományi Iskolában« a latin nyelv mellett magyarul is tanított. A századfordulón Kassa kézműipara a fejlettségnek jelentős fokán állott. Mutatja ezt a szűcsök céhének szabadalomlevele 1307-ből, amely legősibb az általánosan ismert magyarországi céhlevelek között. Az Árpádházi királyok kihalta után beállott trónvillongásokban Kassa lakossága előbb IV. Béla dédunokája, a cseh Vencel (1301—1304), majd a bajor Ottó (1305— 1308) pártjára állott. A trónkövetelők közül a magyar szent koronával 1310. augusztus 27-én Székesfehérváron megkoronázott nápolyi Anjou-családból származó Károly Róbert (1308—1342) került ki győztesen. Az új király az őt trónszerző terveiben támogató Omodé (Amadé) nádorispánt azzal jutalmazta, hogy Kassát, az akkor még királyi birtokot neki adományozta. Kassa lakóit a donáció annyira sértette, hogy amikor Omodé a királyi adomány átvétele s hivatalos birtokbaiktatása végett embereivel 1311-ben Kassán megjelent, a felbőszült polgárok fellázadtak ellene s őt, valamint több kísérőjét legyilkolták ; két fiát, Jánost és Dávidot foglyul ejtették, lovait és más tulajdonát pedig elkobozták. A merénylet megbosszulását Károly király politikai előrelátásból nem tartotta célszerűnek, mégpedig azért nem, hogy a Felvidéken akkor terjeszkedő Csák Mátéval szemben még jobban maga ellen ne ingerelje a lakosságot. Inkább kiengesztelő lépésre szánta el magát s két bizalmas emberét, Tamás esztergomi érseket és István veszprémi püspököt Kassára küldte, hogy egyességet hozzanak létre a város és az Omodé-család között. A királyi megbízottak küldetése sikerrel járt s közbenjárásukra az ellenséges felek egymással egyezséget kötöttek, amely szerint Omodé özvegye és fiai megfogadták, hogy a nádornak és kísérőinek megöletése miatt nem állanak bosszút a kassaiakon s nem támasztanak többé tulajdonjogot a városra. A nyolc függő pecséttel megerősített latin nyelvű okiratot az időközben elveszett egy pecsét híján Kassa városi levéltára a mai napig megőrizte. A kassaiak és az Omodé-család között kötött egyezség azonban csak rövid ideig maradt érvényben. Néhány hónap múlva 1312. márciusában Omodé fiai már Csák Máté szövetségesei. Csák Máté segítségével erőszakos hódítással hatalmukba akarták keríteni Felső-Magyarországot és magát Kassát is. A király a terület védelmére vonult hűséges embereivel. A döntő csata 1312. június 15-én folyt le Kassától keleti irányban, a kb. 7 km. távolságban fekvő rozgonyi síkon, ahol a johannita vitézek s a kassai polgárok segítségével Károly király teljes győzelmet aratott Csák Máté fölött. A kassai polgárok királyhűsége és a rozgonyi síkon nyújtott segítsége igen nagy jelentőségű volt. Mutatják ezt Károly Róbertnek és fiának Nagy Lajosnak egymást követő szabadalomlevelei, amelyekben értékes szolgálatukat szem előtt tartva 10
