Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Tőzsér Árpád - Credo ut intellegam

v Szegénységünk és büszkeségünk. Nagy szemű gyermekhallgatásom. Első világérvényű borzadásom. Megélt és meg nem élt vad fogalmak, könyvekből átizzott forradalmak. Az első nyomtatott vers, az első belém robbanó észrevett nő. Szemek és lábak, les fenetres d'enfer. Piros cipőben hallgat Gyöngyvér. Sír, hogy sorsomat ki se bírom. Apám testét is meg kell írnom, ahogy feküdt az asztallapján s azt mondta, fiam, csak ne sajnálj. S fűzöld ruhám is meg kell írnom, huszonhárom hónapnyi vállalt kínom. Sorsok, dühök, színek: sorsom. Véres rongyok a málnabokron. S minden, mit már megértem s meg sem értem, Emo-tüzekként szítnak égnem. A mindenség, íme, eljött értem. S a szavak megint rendbe állnak, csikorognak és trombitálnak, megkínoznak és élni hajtnak. Szavak, nem: sorsok, szóhatalmak. A szó elpusztít, a szó megéltet. A szó: megváltás, a szó: végzet. (Mogorva csillag, 1963) 261