Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Tőzsér Árpád - Szerelemsirató

M: Szerelem sirató Bánatomat most a szép, szomorú nóták s a holdra nyüszítő fájós kutyák szólják. Gőgös voltam, nincs már gőg bennem szemernyi. Most tanulok síró, érző ember lenni. „Megkötöm lovamat szomorú fűzfához. Lehajtom fejemet két első lábához." Lehajtom fejemet, le kellett vón régen, hajtott főn nem látszik annyira a szégyen. Gázoltam fitymálva térdig szerelemben. Ülök most, ülök most nyakig a szégyenben. Szerettem, de gúnnyal, hej, rajtavesztettem. Addig fitymáltam mást: én is fitymált lettem. 262