Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Gyurcsó István - (Európában)

Szálka a kedvem, bot a haragom: lehetne szálfa, szép rezgő nyárfa a kedvem, hajlékony pálca, zöld pálma ága a haragom. Mennyi lehetőség sírra, halálra, és mégis élünk: mennyi alkalom, hogy szót értsünk végre, és nem beszélünk. Apánk és anyánk szívében élünk csak, de nyelvünk béna: töredéksorsunk micsoda rendszernek torz maradéka? Képzelet bomlik: kristálypillanatok, gondmolekulák ; egy perc összerakná késszé, egésszé a szó oszlopát, s csapong, vív, küzd a gondolat, elmerül, hogy fuldokolva, mint a gyöngyhalász a tenger gyöngye nélkül, sírjon bomolva. Nyelvünk tengelyén homok szitál, sikolt, csikorog szavunk, virágos kertünkben farkasok járnak, s nincs puskánk, botunk. Kiáltásunk riadt bégetés csupán, nem védnek kosok: őrizz hát Te, védj meg, Szép Tiszta Törvény, fogalmazz jogot! Ki védne más,, ha a teljes emberség nem szól, nincs szava, ki más, a nevedben morgók ostoba, süket tábora? m (Európába 123