Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Gyurcsó István - (Európában)

Nem kérjük, nem véd sem isten, sem király; de nem óv senki, ha kutya csahol ránk, nem áll elő az, aki leinti: Egyedül te, a proletár utókor, de bírj is joggal, a morgó dúlókra szólj rá, fenyítsd meg, intsd le, de bottal! . . . Hazám az a föld, bizony csak az a föld, ahol nyelvem ép, nem csupán megtűrt, kenetlen, csikorgó ötödik kerék. - Egy nemzet él itt! — mondják. Mit mondjak én? - Még mi is élünk! — Hová tartozunk, kinek a gondja most nemzeti létünk? Miénk a sarló, a kalapács nyele, e korszak hevít, s ha törvény a halál, az életre most még mi lelkesít? Az élet maga, maga az élet az, ami jogra iint? És a jövő az, talán a jövendő, aki ránk tekint? Kevés vigasz, én ma élek, s már jól tudom, alku nem lehet: minden nemzedék önmagáért felel, ha mozdult, ha tett! S ki csak homokban babrál, s szórja másra a port, mely vakít, annak nem fontos, hogy a múlt és jelen, kit, hogy alakít: én halálig kérdezem kíváncsian, mennyit érek én, hogy itt születtem, s élek Európa kellős közepén? (Percmutatók, 1968) 124