Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Ozsvald Árpád - Szekerek balladája

M il Utak homlokába vágott lüktető seb-forradások, ökörpaták vizet fakasztó ikerholdas tengerszeme csillog mögöttünk, s a fák együtt énekelnek a szekérrel. Gyermek harangoz sáros lábbal, vasvilla táncol a saroglyában. Hajnali réten ringó bárka a szekér minden mozdulása. Kerékagy kenetlen torka a bíbicnótát rikoltozza. Deszkák - billegő mérlegnyelvek a szekér alján taktust vernek. Hazafele a szénaboglya elindul lassan imbolyogva. Fenn a magasban puha párnán alszom a világ nyoszolyáján. Szegények bölcsője sír alattam. Ostor pattog, s az ökrök szarva a kelő napot felnyársalja. III Nyári este a kovácsok húzzák a sistergő ráfot. Forognak körbe mind a hárman, árnyuk a tűz ablakában. Fellegfúvó óriások kalapácsuk villámot kerget, nyöszörgő fára vasat vernek. Ülök hűs lapulevélen, szemben a készülő szekérrel, fekszik két vaskos fatönkön - alvó komondor - csontvázsárgán, 94