Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Ozsvald Árpád - Szekerek balladája

VC utak porát még nem ismerve, nehéz vasakkal megszögezve, szikraesőben mintha szállna, - Fiastyúk rézudvarába. IV Szekerek, jaj, szekerek, futnak az árok peremén, az álmokért, az életért, fuldokló, öreg tehenek kötélen mennek utánuk, fejük leszegik konokul, nyáluk a megfagyott fűre hull. Szekerek, jaj, szekerek, viszik a bútort, kenyeret, dunna között a gyereket, reszkető kezű öreget, káromkodást és halk imát, saroglyán haldokló katonát. Szekerek, jaj, szekerek, égre meredő rúddal, aknák tüzében vacogok, véres lovak párája, csapódik a kisafára, küllők forognak - szélmalom, földet nem erő fájdalom, utaktól megfosztott kerék, hátára zuhant óriás, kék vasat borító zúzmara, csillagot könyörgő éjszaka. (Szekerek balladája, 1971) 95