Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Ozsvald Árpád - Szekerek balladája

^TC Szekerek balladája i Szekerek ülnek a gazban, ízekre szedve, riadtan keresik a lőcsöt, saroglyát. . . mennének újra, hiába, nem férnek bele a világba. A halomba dobált külön részek egymáshoz kötődnek, mint a fészek szalmája, tolla, száraz ága. Küllőkre tapadó Ixion, forog velem a fájdalom. Lósóska derékba törve kiáltana a naptükörbe, a lefelé forduló kerék a sárba gyúrja levelét. Szívem is ott van legalul, pántok kötése nem lazul. Kereket emésztő világ, tengelyt faldosó sár, tótágast álló délibáb, dobd ki magadból a részeket, a mélyben egymásra talált, idő szájában megkövesedett csontvázanyagát a szekérnek! 93