Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Ozsvald Árpád - Tékozló fiú

Tékozló fiú Nem kell a gyémántköves gyűrű, új saru, kopott köntös helyett drága szép ruha, a hízott tulok húsát kiköpi a szám . . . Mióta visszajöttél a pusztaságból, lelked elszomorodott, ketrecbe zárt madár, gránátalma fanyar íze ül az ajkadon, édes bort sem ittál atyánk poharából, tambura víg hangjára alig figyeltél, pedig érted volt e szokatlan vigalom, anyánk örömét meg sem érdemelted. Én, ki itt maradtam, nem kérve soha jussom, e röghöz szorított hűség és alázat, délibábországot soha nem kerestem, nem szegtem meg rendjét az apai háznak, borral és zenével sose ünnepeltek. Mióta visszajöttem a pusztaságból, éjjelente vad, fojtó álmok gyötörnek, úgy érzem, mellemre térdepel a ház, a drótkerítés csuklómat sérti fel, a lámpa szeme kóbor kutyaként vigyáz. Miért jöttél vissza, bátyám, a pusztaságból, talán a félelem törte meg a hátad, az örök egyedüllét bús riadalma, vagy untad már a kivert vadbika-sorsot, ha énekre nyitottad cserepes szádat, 83