Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Dénes György - Négysorosak

Ki volt veled? Ki volt veled? Ki ringatott mesékkel? Szíved emlékek rőzseláng) án ég eL Szavak kérlelnek egyre elhalóbban, szavak terhétől lesz az ajkad szótlan. A múltadat viszed Amerre mégy, a múltadat viszed, egy megtöretett régi éneket. A földet, amely sóhajjal teli, és áldón is csak szívedet veri. Gyerekkor A kert mögött a domb emelkedett, a Kecske-domb, álmaim láthatára. Azon túl már a végtelen vetett pányvát tajtékos vad hegyek nyakára. Márvány és virág A temetőben márvány és virág, a sírköveken festett cipruság. Olvasd az írást, minden kő beszél, csak az a szótlan erre, aki él. Falu A földeken már késő ősz borong, fáradt tehénen sír a rézkolomp. Tündéri táj. Sejtelmes, füstös ég, eső veri a hársak üstökét. Virágok sorsa Dombok szelíd hajlatán ezer virágbóbita reszket és ragyog, fényből fakadtak, fényben égnek el, megosztozva egyfajta végzeten. 44